Párkapcsolati problémák

Mi vezethet a párkapcsolati problémák kialakulásához?
A romantikus kapcsolatokról sokat olvasunk az újságokból, látjuk a közösségi médiában, életünk részei ezek a képkockák. Azonban mi történik akkor, ha azt érezzük, hogy a mi kapcsolatunk nem ennyire idili, sőt néha problémáink vannak, nehézségekbe ütközünk és közel sem annyira tökéletes, mint amit egész nap látunk.

Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy ezt vajon, miért nem tanította nekünk senki sem az iskolában, hogyan lehet egy párkapcsolatot fejleszteni, a felmerült nehézségeket megoldani, de egyáltalán egy párkapcsolatot megtartani.

Párkapcsolati problémák: ez valóban szerelem

A problémának, illetve a felmerült kérdésnek a megoldásához szükséges megfelelő önismerettel rendelkezni, ahhoz, hogy megtaláljuk mindezeknek az okát, a gyökerét. Érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy miért is léptünk bele ebbe a kapcsolatba? Valóban a szerelem, a másik fél iránt érzett vonzalom, illetve a közös jövőkép volt az oka annak, hogy a másik félben találtuk meg a párunkat, vagy a szeretet hiány, az ürességtől és egyedülléttől való félelem.

Miután megválaszoltuk magunknak ezeket a kérdéseket tudunk tovább haladni azon a gondolatmeneten, hogyha saját magunk nem állunk lelkileg „stabil lábakon”, vajon a kapcsolatunk ezek ellenére stabil tud-e lenni. A másik félnek is minden bizonnyal célja van a kapcsolatunkkal, és ha a saját határunk rosszul van kijelölve a másik fél mennyiben tudja azt az akarata ellenére átlépni vagy pedig visszaélni vele. Ezek a kapcsolatok viszont tele lesznek belső feszültséggel, problémával, amik hosszú távon nem működőképesek.

Párkapcsolati problémák: szürke hétköznapok

A kezdeti lelkesedést, a lángot fenntartani talán a párkapcsolat egyik legnehezebb része. Természetes dolog, az, ha egy idő után megszokjuk, hogy a másik az életünk része, nem kell harcolnunk azért, hogy megszerezzük. A következő szakasz pedig az, hogy elkezdünk ebbe belekényelmesedni. Miért is harcoljak érte mindennap, ha már az enyém? Miért is tegyek erőfeszítéseket, ha így is működőképes a kapcsolatunk? Igen, egy ideig ez valóban így is van.

Az ingerszegény párkapcsolat hamar kifárad. A tévé előtt fekve, vagy a mobiltelefont nyomkodva nem lesz meg az, ami egy szenvedélyes, érzelmes párkapcsolathoz szükséges. Viszont a kielégítetlen igények továbbra is részei lesznek az életünknek, és megfelelő orvoslása nélkül elégedetlenségbe, boldogtalanságba, kiábrándultságba fog átfordulni. A megfelelő önismeret pedig az, ami segít a pároknak abban, hogy a „szürke hétköznapokon” átlendüljenek és megkérdezzék maguktól, mit is várok én ettől a kapcsolattól. Az önbizalmam növelését, vagy a szeretetéhségem csillapítását esetleg családot?

Egyik sem zárja ki egymást. Egy jól működő párkapcsolatban a felek mindegyikre képesek, egyik fél sem fogja azt érezni, hogy érzelmileg, lelkileg többet fektet bele a kapcsolatba, míg a másik kevesebbet. Ez az érzelmi spirál nagyon sokat kivesz az emberből. Azt látja, hogy mennyi munkám van ebben a kapcsolatban és minél többet dolgozok rajta a másik annál kevesebbet. Ezek nagyon komoly problémákat tudnak okozni.

Párkapcsolati problémák: a jó párkapcsolat alapja a jó szex

Másrészről pedig a lelki kielégülésen túl nagyon fontos beszélni a testi kielégülésről, ugyanis tudjuk, hogy egyik nincs meg a másik nélkül.

A jó párkapcsolat alapja a jó szex. Bármennyire is hihetetlen, ehhez is elengedetlen az, hogy a felek megfelelő, egészséges önbizalommal rendelkezzenek. A mai világban erőteljesen elterjedt az a nézet, hogy ami nem jó dobjuk ki, felesleges megjavítani. Úgy is mindig van szebb, jobb, éppen akkor kedvezőbb.

Viszont minek dobnánk ki egy egyébként működőképes kapcsolatot, amiből egy kis ráfordítással, segítséggel olyan kapcsolat lenne, amire egyébként vágytunk, vagy volt valamikor.

Mindennap kapjuk a médiából azt, hogy a társunk akkor a legtökéletesebb, ha a barátunk, társunk, testvérünk és ő mindenünk egy az egyben. Minden szabadidőnket vele töltjük.

Párkapcsolati problémák:  a kommunikáció minden kapcsolat alapja

Érdemes feltennünk magunknak a kérdést, hogy ez valóban így van? Akarjuk-e, hogy a minőség rovására menjen a mennyiség? Akarjuk-e azt, hogy a viszontlátás öröme, az értékes pillanatok megélése átcsapjon unalmas pillanatokká, lapos érzelmekké?

Manapság kicsit visszás arról beszélni, hogy a kommunikáció minden kapcsolat alapja, és ha nem beszélgetünk a másikkal az élményeinkről, érzéseinkről, nem avatjuk be a gondolatainkba, akkor nagyon könnyen eltávolodunk egymástól lelkileg is és szexuálisan is. Inkább nem konfrontálódunk, jobb a békesség, majd lesz valahogy gondolatokkal hesegetjük el azt, hogy mi lenne, ha megbeszélnénk a másikkal a legbelső érzéseinket, vágyainkat. Kinevetne, sebezhetővé válnék előtte?

Mindannyian tudjuk, hogy amikor megjelenik a komoly érzelem, a szerelem, az emberek a boldogság érzése mellett sokszor a félelmet is megtapasztalják. Nem divat kiszolgáltatott, sebezhető embernek lenni, a mély kapcsolatokat, érzéseket megélni, csak a felszínt kapargatni. Kommunikáció nélkül pedig hajlamosak vagyunk messzemenő következtetéseket levonni a párunk viselkedéséből és a megnyilvánulásaiból. Amik persze nem biztos, hogy mindig fedik a valóságot.

Többször hallottuk már azt, hogy „alamuszi nyuszi nagyot ugrik”, és a „vad külső érző belsőt takar”. Ha nem működik megfelelően a kommunikáció bizony bakot tudunk lőni olyan dolgokkal, amik egyébként könnyedén orvosolhatóak lennének.

Keressük meg a párkapcsolati probléma gyökerét, ez segíteni fog abban, hogy megtaláljuk a választ arra, hogy miért halványul a szerelem, és hogyan lehetne feléleszteni az intimitást. A jövőben pedig új célokat kitűzni magunk elé, amik a mi vágyaink szerint vannak megalkotva. A kapcsolat pedig olyan stabil lesz, amiben szívesen el tudnánk képzelni az egész életünket.