Mi az a vezetői kiégés, és miért más, mint az általános munkahelyi kiégés?

A vezetői kiégés nem a vezetői pozíció elkerülhetetlen következménye. Ugyanakkor a vezetői szerep olyan terheléseket hozhat magával, amelyek sajátos módon járulnak hozzá a tartós kimerüléshez.

Egy vezető ritkán csak a saját feladataival foglalkozik. Emberekért, eredményekért, döntésekért és sokszor olyan folyamatokért is felelősséget visel, amelyekre nincs teljes ráhatása. Egyszerre kell teljesítenie, irányt mutatnia, konfliktusokat kezelnie, döntéseket hoznia és elérhetőnek maradnia.

Mindezt gyakran úgy, hogy közben kevés lehetősége van kimondani: elfáradt, bizonytalan, vagy már nem látja tisztán a következő lépést.

A vezetői kiégés sajátossága ezért inkább abban rejlik, hogy milyen terhek állnak mögötte, hogyan próbálja a vezető fenntartani a működését, és milyen következményei lehetnek az állapotának másokra nézve.

Egy nehéz időszak még nem kiégés

Minden vezető életében vannak intenzív időszakok. Egymást követik a határidők, kiesik valaki a csapatból, elindul egy új projekt, változik a szervezet, vagy egyszerre több irányból érkezik nyomás.

Ilyenkor természetes a fáradtság. Az is előfordulhat, hogy türelmetlenebb vagy, nehezebben koncentrálsz, vagy átmenetileg kevesebb lelkesedést érzel a munkád iránt.

A lényeg az, hogy mi történik, amikor a terhelés csökken.

Visszatér-e az energiád egy nyugodtabb hétvége vagy néhány szabadnap után? Újra érdekelnek-e a feladataid? Van-e olyan időszak, amikor valóban le tudod tenni a felelősséget?

A kiégéshez közelítő állapotban a pihenés egyre kevésbé hoz tartós változást. Lehet, hogy néhány napig jobban érzed magad, de rövid időn belül visszatér ugyanaz a fáradtság, feszültség vagy kedvetlenség.

Ez azért történhet meg, mert nem az intenzív hét volt az egyetlen probléma. Maga a működés maradt változatlan:

• Ugyanúgy tele van a naptárad.
• Ugyanúgy minden döntés hozzád fut be.
• Ugyanúgy elérhető vagy este és hétvégén.
• Ugyanúgy kevés idő jut arra, hogy átgondold, mit kellene másképp csinálni.

Ismerős a helyzet?

Úton a vezetői kiégés felé

A vezetői szerep terhei

A vezetői munka egyik sajátossága, hogy a teljesítményed jelentős része más emberek munkáján keresztül válik láthatóvá.

Ha a csapat nem éri el a célját, neked kell beavatkoznod. Ha konfliktus alakul ki, tőled várják a megoldást. Ha változik az üzleti irány, neked kell azt érthetően képviselned, akkor is, ha te sem kaptál meg minden választ.

Egy vezető napjában ezért sok olyan helyzet jelenhet meg, amely önmagában nem tűnik különösen megterhelőnek. Hosszabb távon azonban ezek összeadódnak:

• döntened kell hiányos információk alapján;
• kezelni kell mások bizonytalanságát;
• össze kell egyeztetned egymással ütköző elvárásokat;
• felelősséget kell vállalnod olyan folyamatokért is, amelyeket nem teljesen te irányítasz;
• sokszor akkor is nyugalmat kell mutatnod, amikor benned sincs minden rendben.

A vezetői kiégés kockázata akkor nő meg igazán, amikor ez a terhelés állandósul, miközben egyre kevesebb idő és figyelem marad a regenerációra.

Amikor mások problémáit is magaddal viszed

A vezetői felelősségnek van egy kevésbé látható része is. Egy munkatárs elakadása, egy konfliktus a csapatban, egy felsővezetői elvárás vagy egy ügyfél elégedetlensége könnyen bekerülhet a vezető saját gondolati terébe. Munkaidő után is ott marad. Este még végiggondolod, mit kellett volna másképp mondanod. Hétvégén is eszedbe jut, hogyan oldod meg a következő hetet.

Ez egy ideig egyszerűen a felelősségteljes vezetői működés része lehet.

A határ akkor kezd elmosódni, amikor már rendszeresen olyan kérdéseket is magaddal viszel, amelyek megoldása nem kizárólag rajtad múlik. Amikor nemcsak támogatod a munkatársaidat, hanem fokozatosan átveszed tőlük a felelősséget is. Amikor minden problémát a saját vezetői alkalmasságod próbájaként értelmezel.

Kívülről ez gyakran elkötelezettségnek látszik. Belülről viszont folyamatos készenléti állapotot alakíthat ki.

A középvezető két oldal között dolgozik

A középvezetői szerep egyik legnagyobb nehézsége, hogy sokszor nagyobb a felelősség, mint a tényleges mozgástér. Felülről érkeznek a célok, a határidők, a költségkeretek és a szervezeti döntések. Alulról jönnek a csapat kérdései, kapacitásproblémái, ellenállásai és bizonytalanságai. A középvezetőnek ezt a két világot kell összekötnie.

Nem elég továbbadnia az elvárásokat. Értelmeznie kell azokat, le kell fordítania a csapat nyelvére, és közben meg kell őriznie az együttműködést is.

Különösen megterhelő lehet, amikor egy eredményért teljes felelősséget viselsz, de az erőforrásokról, a létszámról vagy a határidőről nem te döntesz.

A csapat azt várja, hogy képviseld az érdekeiket. A felsővezetés azt várja, hogy teljesítsd a vállalt célokat. Közben neked kell kezelni a két oldal között kialakuló feszültséget.

Ha ez tartós állapottá válik, könnyen kialakulhat az érzés, hogy minden probléma hozzád érkezik, de valódi megoldási lehetőség egyre kevesebb marad. A felelősség és a ráhatás közötti tartós különbség komoly mentális terhelést jelenthet.

A felsővezető terhelése másképp jelenik meg

Magasabb vezetői szinten általában nagyobb a döntési szabadság. Ezzel együtt azonban nőhet a döntések tétje is. Egy felsővezetőnek gyakran úgy kell választania több lehetőség között, hogy egyik sem kockázatmentes. A döntései egész területekre, sok munkatársra vagy jelentős üzleti eredményekre lehetnek hatással.

Bizonyos információkat nem oszthat meg a csapatával. Stratégiai kérdésekben nem mindig van olyan kolléga, akivel teljesen nyíltan beszélhet. A vezetőtársak egyes helyzetekben partnerek, máskor azonban eltérő érdekeket képviselnek. Minél magasabb szintre kerül valaki, annál kevesebb olyan kapcsolata maradhat, amelyben a szerepe nélkül is jelen lehet.

Nem kell minden helyzetben erősnek mutatkoznia, mégis sok vezető úgy érzi, hogy a bizonytalanság vagy a kimerültség felvállalása gyengítené a tekintélyét. Ezért inkább tovább működik, és próbálja egyedül megoldani azt is, amit valójában már nehéz egyedül átlátni.

A felsővezetői kiégés így sokáig észrevétlen maradhat. Nem feltétlenül azért, mert nincs probléma, hanem mert az érintett továbbra is magas szinten teljesít.

A teljesítmény még megmarad, az ára viszont nő

A kiégésről sokan egy hirtelen összeomlásra gondolnak. A valóságban a folyamat általában jóval lassabban „épül fel”. Egy tapasztalt vezető hosszú ideig képes fenntartani a külső működőképességét. Megtartja a megbeszéléseket, válaszol az üzenetekre, döntéseket hoz, és ott van a csapata számára.

A változás eleinte nem feltétlenül a teljesítményben látszik, hanem abban, mennyi energia szükséges hozzá. Ugyanaz a munkanap egyre fárasztóbbá válik. Egy kisebb konfliktus sokáig benned marad. Nehezebben váltasz egyik témáról a másikra. Egyre kevesebb türelmed van a magyarázathoz, a fejlesztéshez vagy az ismétlődő problémákhoz. A hosszabb távú gondolkodást lassan felváltja a napi tűzoltás.

Ilyenkor könnyű azt mondani:

• „Csak ez a hónap legyen meg.”
• „A következő projekt után nyugodtabb lesz.”
• „Most mindenkinek nehéz.”
• „Majd a szabadság alatt kipihenem.”

Ezek a mondatok egy-egy időszakban teljesen reálisak lehetnek. A gond akkor kezdődik, amikor hónapok óta ugyanazt mondod magadnak.

Az elmúlt években több mint 150 vezetővel dolgoztam együtt tréningeken, fejlesztési programokban, coaching- és mentorálási folyamatokban. Újra és újra azt tapasztalom, hogy a tartós túlterheltség sokszor nem akkor válik láthatóvá, amikor a vezető már képtelen dolgozni.

Jóval korábban megjelenik! Ugyanazt a teljesítményt egyre nagyobb belső erőfeszítéssel tartja fenn. A munka több energiát vesz el, a pihenés pedig egyre kevesebbet ad vissza.

A csapat hamarabb megérezheti, mint a vezető

A vezető állapota nem marad meg kizárólag a saját belső élményeként. A tartósan kimerült vezető türelmetlenebben kommunikálhat. Elhalaszthat olyan döntéseket, amelyeket korábban gyorsan meghozott. Vagy éppen túl gyorsan dönt, mert nincs energiája minden szempontot végiggondolni.

Gyakrabban nyúlhat bele az operatív részletekbe, mert a kontroll rövid távon biztonságot ad. Közben egyre kevesebb figyelme marad a visszajelzésre, a fejlesztésre és a csapat önállóságának támogatására.

A munkatársak ebből gyakran csak annyit érzékelnek, hogy a vezető kiszámíthatatlanabb lett. Nem tudják, mikor lehet hozzá fordulni. Bizonytalanabbak abban, milyen döntéseket hozhatnak meg önállóan. Egy idő után inkább mindent visszavisznek hozzá, nehogy hibázzanak.

Ezzel könnyen kialakul egy önmagát erősítő kör: A kimerült vezető kevesebbet delegál. -> A csapat emiatt kevesebb felelősséget vállal. -> Egyre több kérdés és döntés kerül vissza a vezetőhöz, aki ettől még túlterheltebbé válik.

A vezetői kiégés megelőzése ezért nemcsak a vezető közérzetéről szól. A csapat működésére, biztonságérzetére és teljesítményére is hatással van.

Nem elég csak az egyént vagy csak a szervezetet nézni

A kiégés magyarázatakor gyakran két szélsőséges állásponttal lehet találkozni:

• Az egyik szerint minden az egyénen múlik. Jobban kellene beosztania az idejét, nemet kellene mondania, többet kellene pihennie, vagy ellenállóbbá kellene válnia.
• A másik megközelítés szerint kizárólag a szervezet felelős, az érintettnek pedig nincs valódi lehetősége változtatni.

A vezetői kiégés ennél összetettebb.

A tartós létszámhiány, a kiszámíthatatlan elvárások, a tisztázatlan felelősségek, a következmények nélküli meetingkultúra vagy a folyamatos átszervezés valóban súlyos terhelést okozhat. Ezeket nem lehet pusztán jobb időbeosztással megoldani.

Ugyanakkor a vezető saját működése is számít:

• Mennyi feladatot tart magánál?
• Mennyire elérhető munkaidőn kívül?
• Képes-e időben jelezni, ha egy elvárás nem teljesíthető?
• Tud-e segítséget kérni?
• Van-e olyan szakmai kapcsolata, ahol őszintén végiggondolhatja a helyzetét?

A saját szerep felismerése nem jelent önhibáztatást. Inkább annak tisztázását jelenti, hogy mely tényezőkre van közvetlen ráhatásod, melyekhez szükséges más vezetőkkel vagy a szervezettel egyeztetned, és mely helyzeteket nem lehet ugyanabban a működésben továbbvinni.

Mikor érdemes komolyabban venni a helyzetet?

Egy megterhelő időszak, egy rossz hét vagy egy nehéz projekt még nem feltétlenül jelent kiégést. A vezetői kiégés kifejezést sem érdemes minden fáradtságra használni.

Érdemes azonban megállni, ha a kimerültség hosszabb ideje fennáll, és a pihenés után is gyorsan visszatér. Ha egyre nehezebben koncentrálsz, tartósan ingerlékenyebb vagy, csökken az érdeklődésed a munkád iránt, vagy azt érzed, hogy már csak kötelességből tartod fenn a működést.

Ugyanígy figyelmeztető lehet, ha a munka tartósan rátelepszik a magánéletedre, romlik az alvásod, vagy olyan testi és lelki panaszok jelennek meg, amelyek korábban nem voltak jellemzőek.

A vezetői szerep önmagában nem vezet kiégéshez. A kockázat akkor nő meg, amikor a felelősség, a tartós terhelés, a szűkülő mozgástér és a regeneráció hiánya hosszabb időn keresztül ugyanabban a működésben tart.